Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon,
Szerették egymást, kézenfogva sétáltak a napon.
Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek,
Soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.
Szerelmük olyan volt mint egy csodaszép mese,
Mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.
Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet,
Harcolni hívták, el innen nagyon messze.
A fiú nem akarta itthagyni az egész életét,
De elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.
Mikor a lány ezt megtutta, sírt s zokogott,
Féltette a fiút, nagyon szomorú volt.
Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett,
Mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.
Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért,
Gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.
Kint ültek a csillagok elött elöző este,
S választottak egyet, mely a legfényesebb.
Így szólt a fiú: Ha látod hogy e csillag lehullik tudd hogy én már nem létezem!
A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.
Mikor aztán a fiú a háborúba odaért,
Harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.
Mindig ott lebegett elötte a lány meseszép arca,
A gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.
Lement a nap, majd feljött a hold,
A fiú még mindig csak harcolt és harcolt.
Belenyilalt valami fájdalom, elsötétült minden,
Érezte hogy vége mostmár, már fájdalmat sem érzett.
Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt,
A lányra gondolt s közben mosolygott arca.
Lepergett elötte az egész élete,
Mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.
Közben a lány otthon ült az ablakban,
S folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.
Látta amint lehullik szikrázva,
Érezte szívében az égető fájdalmat.
Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé,
Elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.
Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta,
Elötte is lepergett minden, az öröm s bánat.
Végül mindketten felértek az égbe,
S ott folytatták együtt a csodaszép életet.
Tán még most is ottvannak az égben,
S együtt élnek majd örökre a szerelemben...

Szerelem vagy barátság, talán egyiksem !?

Volt egy fiú, akinek megtetszett egy lány de nem ismerték még egymást. Ezért szép lassan összeismerkedtek, és jó barátok lettek. Ami nem teljesen igaz, mert a fiú beleszeretett a lányba de a lány csak barátként szerette a fiút. Na és itt jön a bökkenő, hogy lehet e fiú és lány között csupán barátság? Ezt nehéz kérdés, de szerintem, lehet! A lánynak is nagyon tetszett a fiú és egyre jobban megszerette minél többet megtudott róla és megismerte.
A fiú és a lány nagyon őszinte volt egymáshoz, főleg a lány részéről volt ez igaz. De ami nagy probléma volt, hogy kettőjükről sosem beszéltek.
Majd telt múlt az idő és a fiú összeszedve bátorságát feletette a kérdést a lánynak, amit már a lány is várt: Leszel a barátnőm? Kérdezte a fiú. A lány boldogan válaszolt neki igennel. Akkor a fiú kicsit bizonytalanul, de boldogan megkérdezte tőle, hogy miért válaszolt neki igennel. Mire a lány gondolkodás nélkül rávágta: Azért mert szeretlek! A lány szavai nem hazudtak, tényleg szerette a fiút.
Ettől a perctől kezdve boldogan éltek egy darabig. Mivel a lány rádöbbent arra, hogy nem tudja viszonozni a fiú szerelmét. Ezt a fiú is érezte, de elkövették azt a hibát, hogy nem szóltak egymásnak erről. Teltek a napok a hetek és nem voltak boldogok.
Majd eltöltöttek egy kis időt egymás nélkül, ami alatt végiggondolták a
kettőjük kapcsolatát. A lány nem tudta, hogy lehetne megoldani ezt a problémát, és arra jutott, hogy el kell mondania a fiúnak, hogy nem képes arra, hogy viszonozza a szerelmét. A fiú elhidegült a lánytól és már nem szerette úgy, mint régen. Ezért amikor a fiú azt mondta a lánynak, hogy szakítani akar vele a lány nem lepődött meg rajta, hanem kissé megkönnyebbülve, nyugodt szívvel beletörődött, hogy ennek így kellett lennie. Megegyeztek abban, hogy barátok maradnak. De ez nem sikerült, mint az esetek túlnyomó többségében szakítás után a barátság sem működik. De idáig a történet szinte teljesen szokványosnak mondható, mivel ez bárkivel megtörténhet, és meg is történik. De a történetnek itt nincs vége.
Mert a fiú ki tudja miért bánatában vagy gyűlöletében, de a lányt nagyon megbántotta, ugyanis azt vágta a lány fejéhez, hogy még barátok sem voltak soha. Mikor a lány jó barátjának tekintette a fiút. A lány ezen nagyon elgondolkozott, de bánatában nem tudta mit kezdjen a fiú bántó kijelentésével. Mivel a lány mindig mindent elmondott a fiúnak és bízott benne. A lány úgy érezte ezek után, hogy a fiú hazudott neki és átverte mindenben és ő meg hit neki naivan. Ezek után azon is elgondolkozott, hogy a fiú egyáltalán szerette e valaha! A mai világban nem előnyös bárkivel őszinte lenni és feltétel nélkül, hinni és bízni benne, ez a történet tanulsága!

Oldal: történetek
Üdvözöllek honlapomon. - © 2008 - 2024 - szimikeh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat